1. Traces [2014] for trumpet, radio, speaker, objects and tape
By Birgit Ulher
20:59

2. From Die Schachtel [2013]
By Christoph Schiller
A collection of graphics, numbers, texts and pitch structures
11:54

3. Splitting 21 [2011 - 2013] for trumpet, splitter and tape
By Michael Maierhof and Birgit Ulher
10:33

Track 1 and 2 recorded live at Goethe-Institut Mexiko by Noé Isaac Becerril
as part of the TonalÁtonal series
Track 3 recorded live at Hörbar, Hamburg by Michael Maierhof
Mixed and mastered by Boris Vogeler
Cover photo by Birgit Ulher
With thanks to: Boris Vogeler, Gunnar Lettow and the Goethe Instituts in
Mexico City and Chicago

Hideous Replica

The Wire

Through improvisation Birgit Ulher has reconceived the identity of the trumpet, probing the expressive potential of metal and breath at a molecular level. Three live recordings on Matter Matters show her using compositional structures to arrive at compelling applications for unorthodox techniques. Although her playing remains startling in terms of its detail, emerging moment to moment, the focus of listening progressively falls on tensions and transitions within the overall design. There's a fluttery, rattling and plosive interpretation of material from Christoph Schiller's graphic and textual composition Die Schachtel. Ulher then subjects her instrumental voice to digital processing for Splitting 21, part of a series conceived by Michael Maierhof.

Julian Cowley, The Wire (Issue 409)

Bad Alchemy

Wenn die Hamburger Trompeterin ihre Luftpost sputtert und scattert und ihren Kunststoff als Sperrgut verschickt, heißt es: Ohren auf. Drei Hörproben sind in dieser Lieferung: Mit dem 4-spurigen 'Traces' ein Auftragswerk des Goethe Instituts in Chicago, realisiert mit Trompete, Radio, Lautsprecher, Krimskrams und Tape, ausgetüftelt nach einem graphischen Zeitraster (das beiliegt). Eingeflossen sind Messwerte der Elbe und des Chicago River, zu hören ist die Aufführung beim TonalÁtonal in Ciudad de México. Extreme Laute und Geräusche, virtuos dem Instrument abgenötigt, sind durchsetzt mit sägenden, schleifenden, klappernden Sounds. Mit virtuos meine ich eine extrem freizügig brodelnde und rücksichtslos pressende Bruitistik, die der Trompete Flatterzungenküsse aufdrängt, sie vampiristisch aussaugt, ihr die Innereien entreißt und sie umstülpt wie einen Tintenfisch. Von gleichen Festival rührt auch 'Die Schachtel' her, eine in einer Blechdose bewahrte Sammlung von fragmentarischen Graphiken, Zahlenreihen, Texten und Tonstrukturen, basierend auf Christoph Schillers Musiktheater "Eismeer", das, 2004 unter der Regie von Dorothea Schürch und mit S.-Å. Johansson aufgeführt, Berichte der Polarforscher Julius von Payer und Fridtjof Nansen liefert, wenn auch nur als Fitzel von Fitzeln. Das Klangbild ist kühler, mit trockenen Plops, rauem Zerren, schlaff schleppenden Schritten, gezülltem Stöhnen und bibberndem Gezitter. Ein Bezug zum italienischen Label Die Schachtel liegt nicht vor, vielmehr gab Schiller (mit Spinett, Objects & Electronics) als gelegentlicher Spielgefährte den Anstoß. Drittens erklingt 'Splitting' für Trompete, Splitter und Tonband nach einem Konzept von Michael Maierhof (Ulhers Partner schon bei Nordzucker), live aus der Hamburger Hörbar. Gezogene Haltetöne und furzelige, schmatzende Laute kriegen von Beckenschlägen eins auf den Deckel. Ulher spotzt und 'spricht' durchs Mundstück, das Band schlurcht raue und graue Schraffuren drüber. Als das Stück schon zu Ende ist, steht mein Geräuschumfeld noch ne ganze Weile unter Ulher-Verdacht.

Rigo Dittmann, BA 96 rbd, badalchemy.de

Improv.hu

Birgit Ulher hamburgi komponista-trombitás új szólóalbumát hallgatva nehéz eldönteni, hogy milyen irányból is akar az ember közelebb kerülni az anyaghoz. Három tétel hallható a lemezen, ami egy számomra rendkívül impozáns formában és csomagolásban jelent meg, nem több, mint száz sorszomozott példányban. Az A5 formátum és a fólia tok minden, csak nem szokványos. A brit Hideous Replica kiadványát kézbe véve a DIY-színtér hangulatát és a kortárs képzőművészet eszköztárát lehet érezni: a csomagolás egyszerre sugároz közvetlenséget és nagyon is következetes szerkesztettséget. Az elülső borítón a művész saját fotója szerepel, a belső oldalon pedig a kötelező produkciós információk, valamint az első tétel, a Traces notációja, miliméterpapíronm színes ceruzával, előadási megjegyzésekkel, sorszámozott, jó minőségű printként. Ez a layout és a mögötte sejthető szándék már a hallgatás előtt hatással volt rám.

Az album címe tovább pozícionálja az anyagot a vizuális megjelenéssel együtt – Matter Matters, vagyis az anyag számít. Egy önmagára való visszautalás: az anyag saját létezését legitimálja, ok-okozati folyamatot sejtet, ami egy erősen konceptuálisnak nevezhető lemez esetében több mint jó, és a tételcímek is csak ráerősítenek erre.

Az első kompozíció (Traces) trombita, rádió, hangszóró és objektekből épül – a darabot Birgit Ulher komponálta és játszotta fel egyaránt. Itt a hangszer és Ulher viszonyára ki kell térni: az ok és okozati kérdés, ami már a címben is felvetődik, elkezd kibomlani. A tétel a nyomhagyásra épít és nyomot csak külső beavatkozás hagy, ami az adott tárgy súlyától, formájától és konzisztenciájától függ, valamit a felülettől, amibe belemélyül. A trombita Ulher kezében sokkal inkább szerkezeti és anyagtechnikai tárgy, mint hangszer – amit hallunk, az a levegő nyomhagyása egy hajlított, több ponton szűkített rézcső ötvözeten. A kompozíció megszólalásában a trombita csupán a támasztott hangzó igényeknek a művész által választott egyik eszköze. Az elkülönülő panelek szemcsézettsége és textúrája izgalmas, a változó hangnyomás, az intenzivitás és üresjáratok stabil alapot adnak a darab bő húszperces játékidejéhez viszonyítva.

A második tételt (From Die Schachtel) már Christoph Schiller komponálta. Itt is a szándékok és azok következményei megkerülhetetlenek. Schiller zenei munkásságát képzőművészeti tanulmányok előzték meg, ez ha indirekt módon is, de hallható, érezhető munkáján. A képzőművészeti logika és a zeneelmélet vívódása. Ezen a tételen markánsan érződik az élő rögzítési eljárás. Nyers és domináns gesztusok váltakoznak járulékos zenei elemekkel. Jól elkülöníthetőek a tettek és azok tonális következményei.

A harmadik darab Michael Maierhof és Birgit Ulher közös szerzeménye. Járulékos megjegyzésem, hogy ennek a tételnek is nagyon szívesen megnézném a notációs elképzeléseit. Az ötlet és az eszköz, hangszer és tárgyhasználat egymásnak feszülése teszi izgalmassá. A munkacím Splitting 21, egy alapvetően destrukcióra építő kifejezés, mégis árnyalt módon szólal meg a kompozíció. Maga a hasítás, hasítódás is olyan formában alakul zeneművé, mint ahogyan a trombita is egy fémcsővé, ami képes nagy spektrumú rezonanciával megszólalni. És itt kanyarodnék vissza az album kézbevételéhez: az egész anyag sokkal inkább egy konceptuális alkotás, mint „album”. Komplexebb, viszont egy sokkal kisebb, intimebb kört ír le, mint egy klasszikusan soktételes, szerteágazó album. Sokkal szűkebb, de érdemibb információt ad az alkotók fejében megszületett célokról. Erre a fajta kortárs művészeti atmoszférára erősít rá Michael Maierhof munkássága is: szériákban dolgozik és kifejező, mégis konceptuális címeket – Splitting, Shopping, EXIT stb. – használ munkáiban.

A Matter Matters kerek egész és a maga módján zárt egységet alkot. Tény, hogy nem adja magát könnyen, de egy izgalmas és aktív befogadói munkát és lehetőséget ad, ami ennek a stílusnak az egyik legfőbb érdeme. Birgit Ulher jelenléte, speciális játéktechnikája és logikája izgalmas kontúrt ad a hallható közel egyórás elméleti halmaznak.

Sós Gergő improv.hu

Orynx-Improvandsounds

Birgit Ulher Matter Matters Hideous Replica HR14 Trois compositions pour un CD à 100 copies. 1/ Traces (2014) for trumpet, radio, speaker, objects and tape. By Birgit Ulher. 20 : 59 2/ From Die Schachtel (2013) By Christoph Schiller. A collection of graphics, numbers, texts and pitch structures. 11 :54 3/ Splitting 21 (2011 – 2013) for trumpet, splitter and tape. By Michael Maierof and Birgit Ulher. 10 :33 Trompettiste et improvisatrice acoustique, la Hambourgeoise Birgit Ulher est une artiste sonore incontournable dont la démarche se situe aux confins de trois pôles : improvisation radicale, art sonore et composition alternative. Dans la pochette, une reproduction de Traces sur papier millimétré avec des traits de couleurs et des indications chiffrées. J’ai souvent commenté la musique de Birgit Ulher au fil de ses parutions : avec Damon Smith et Martin Blume ou Ulli Philipp et Roger Turner, en solo (Scatter ou Radio Silence No More), en duo avec Gino Robair, Heddy Boubaker, Ute Wassermann, Leonel Kaplan ou Felipe Araya. La matière de son travail est la matière du son pour lui-même, l’acte de jouer focalisé, les sourdines bruissantes, l’air qui frémit dans l’embouchure, le filet de timbre qui perce, le gargouillement du souffle, la radio comme source sonore, des signes intangibles. Matter Matters : Trois cheminements - mises en évidence de ses recherches et trouvailles. Une artiste essentielle.

Jean-Michel van Schouwburg, orynx-improvandsounds.blogspot.be

Vital Weekly

Recently trumpet player and sound artist Birgit Ulher pointed out that I spelled her name wrong; not always, but most of the time. Don’t go looking for it in our archives, as I changed them all to its proper spelling. She is mostly known for her work with trumpet, radio and objects and the solo releases that have been made (Vital Weekly 950, 827, 521) but also improvising with the likes of Felipe Araya (Vital Weekly 1069), Lucio Capece (Vital Weekly 781), Gregory Büttner (Vital Weekly 724), Heddy Boubaker (Vital Weekly 636), Damon Smit & Martin Blume (Vital Weekly 499), Gino Robair, Lou Mallozi, Michael Zerang, Lars Scherzenberg and Michael Maierhof (Vital Weekly 497; three different releases), Ute Wassermann (Vital Weekly 452), Ernst Thoma (Vital Weekly 415). Just to mention a few of these. On her new solo CD she plays three pieces, all of which are in some way planned, with scores and such. In ‘Traces’ that is for instance based on data from the Chicago and Elbe rivers, noting the oxygen, nitrate, phosphate and such and Ulher uses trumpet, radio, speaker, objects and tape. It has various layers of sound and I believe the trumpet is played live. In this piece the start/stop playing is very clear, and an example of the score is enclosed. This is quite an intense piece of music here, with strong rattling sounds, and intense trumpet work, but it also quite minimal. Christoph Schiller composed ‘Die Schachtel’, and is a tin box with fragments of numbers, texts and pitch structures based, originally from two polar expeditions in the 19th century. It is very open for interpretation. I believe this is a piece for just trumpet and works very much with sustained sounds set against silence and the trumpet as object. It is a very minimal piece, very distilled after the controlled outburst of the first or ’Splitting 21’ at the end. That one she composed with Michael Maierhof, who provided a ‘splitter’ and the ‘concept of splitting the trumpet tone in combination with the tape, which enlarges the 10 minute piece into the orchestral’, it says on the information. I am not sure how that works but the result is an interesting exploration of the trumpet as instrument and object in a fascinating interaction.

Frans de Waard, vitalweekly.net

his Voice

Nové sólové album německé zvukové experimentátorky Birgit Ulher mapuje širokou škálu jejích výrazových prostředků. Pomocí trubky, jejích preparací s objekty i s reproduktory, rádiem a různými způsoby snímání nástroje si vytváří bohatý zvukový svět pohybující se od moderní komorní hudby po industriální krajiny. CD obsahuje tři koncertní záznamy (cca 21, 12 a 10 minut), první dva z Mexico City, třetí z Hamburgu.

K nahrávce je přiložen také přetisk partitury k prvnímu nejrozsáhlejšímu kusu, Traces. Na milimetrovém papíře v něm Ulher barevnými linkami určuje časový plán pro čtyři typy zvukových dějů a jejich oddělování tichem. Vedle různě artikulované hry na nátrubek se zde ozývají různé perkusivní práce s korpusem trubky a rozličné elektronické šumy, které jsou však pravděpodobně také konfrontovány s akustikou vnitřku nástroje. Ve výsledku všechny tracky bez ohledu na míru kompozice či improvizace působí lineárním dojmem, jako zachycení konkrétních úseků ze života umělkyně neustále hledající nová zvuková řešení, která potřebují nejlépe široké dynamické spektrum i správné dávky ticha. Ulher jde především po nečekaných zvukových barvách a texturách a je v tom vysoce virtuozní.

Toto album si vytváří vlastní pestrý mikrosvět, v němž se posluchač může rád opakovaně zabydlovat a zkoumat jeho zákoutí. Staví na jedinečnosti a provokuje chuť na ni přistoupit, přestože s podobným záměrem a obdobným instrumentářem vznikla již řada jiných počinů. Vychutnávat si lze jak kterýkoli detail, tak pobyt ve zde vytvořeném celkovém prostoru.

Jan Faix, www.hisvoice.cz

We need no swords

Birgit Ulher’s work exists in a transitional zone between electroacoustic improvisation and reductionist composition, with the singularities of her practice enabling her to traverse both these genres with fluidity. Ulher’s use of scores often gives her hollow clangs, fatigued breaths and darting squeals a structure lacking in pureblood improv. And, while she plays quietly enough for the silence fetishists – her style is shorn of idiom, often pared down to the sound of air passing through metal valves and tubes – the ragged dissonance of what results is disconcerting enough to have ostensibly more refined fellow-travelers dropping their titanium-framed spectacles in shock.

Ulher is a prolific player and recording artist, with collaborations with Ute Wassermann, Gino Robair, Lucio Capece and others under her belt. But this latest CD on Hideous Replica, as well as its predecessor, 2014’s ‘Araripepipra’ (with Gregory Büttner) are as good examples of her craft as any. ‘Matter Matters’ even comes packaged with a colour reproduction for ‘Traces’, the opening track, although attempts to follow the rutted and splotchy traces left by Ulher’s various manipulations – of trumpet, radio, speaker, objects and tape – has mixed results. Listening scoreless, the see-saw scrapes, throaty puffs and twitchy knocks spill out into the air, hanging motionless like cosmic debris scattered across the night sky before fading into nothingness. Matching these discrete, textured particles to Ulher’s carefully-drawn lines, marked in different colours on graph paper, reveals a structure previously sensed only implicitly, lassoing freedom into linear formality. Ultimately, however, the increased detail the score brings to the listening experience outweighs any feelings of restraint.

We aren’t presented with the scores for the other two cuts on ‘Matter Matters’, which consist of a performance of part of Christopher Schiller’s 2013 work ‘Die Schachtel’ and a take of ‘Splitting 21’, by Ulher with Micheal Maierhof. One could imagine a similarly fruitful conflict if we were, but instead we are left to luxuriate in the spare gorgeousness arising from Ulher’s engagement with these pieces. In ‘Die Schachtel’ it’s just Ulher and her trumpet, using conventional and extended playing techniques to move through a series of curtailed squeaks, fricative blasts and percussive gurgles. Each new sound is as perfect and individual as pebbles on a beach. Release notes describe ‘Die Schachtel’ as “a collection of graphics, numbers, texts and pitch structure”: as a way of pushing a player out of their comfort zone and forcing them to draw on reserves of technique and imagination, it is ideal.

‘Splitter 21’, meanwhile eschews chain-like progression for synthesis, layering mechanic rumbles and piercing tones in hefty chunks. Ulher’s trumpet is almost melodic at times, calling through the haze of splutters and spools with clear and resonant voice. Any resemblance to sharp-suited modal icons is banished early on, however, with a series of long, blues-less cries that are shrouded in hissy rattles, as if some vital component of the instrument has worked loose and is vibrating in sympathy (it may be that one of the preparations Ulher adds to her horn – clips or sheets of coloured foil – is responsible). Nevertheless, the image of factory bebop is hard to shake off, the combination of plaintive horn licks and mechanical clamour making for an evocative sonic tapestry, human and machine in irregular harmony.

weneednoswords.wordpress.com

Le son du grisli

Matter Matters donne trois fois à entendre l’interprète que peut décider d’être Birgit Ulher. En concert, à chaque fois, elle rend une composition personnelle (Traces), une autre de Christoph Schiller – avec lequel elle enregistra Kolk il y a quelques années – (From Die Schachtel) et une dernière qu’elle co-signe avec Michael Maierhof – fidèle partenaire avec lequel elle signa Nordzucker et Stark Bewölkt – (Splitting 21).

La première composition est la sienne, installation commandée par le Goethe Institut de Chicago dont la partition est glissée dans la pochette du disque. La trompette n’est pas le seul instrument qu’on y entend : radio, enceintes et objets y ont aussi leur note à dire. Intervenant, les enregistrements (cliquetis divers, sciages succincts, remuements sourds, crécelles de tailles différentes…) semblent tirer du pavillon des notes longues, des souffles blancs sinon quelques éléments de ponctuation. Le paysage est de reps, dont les reliefs changent selon la seconde qu’il est.

L’allure – si l’on peut dire – est plus volontaire sur les deux autres pièces : prise encore de tremblement, la trompette trace une ligne-horizon qu’elle abandonne soudain pour le vertige des hauteurs du théâtre musical qu'est Die Schachtel ; ensuite, elle dévisse (et, à l’occasion, vocalise) à force d’insister face à l’opposition de crépitements ou de signaux aigus sur Splitting 21. C’est ainsi à chaque fois un instrument dont il faut sortir des sons avec minutie contre un échantillon de bruits préalablement enfermés. Autrement peut-être – «peut-être» puisqu’elle joue de contrastes, qu’elle interprète ou improvise –, Birgit Ulher développe son singulier «art des bruits» à force de nouvelles déviations instrumentales.

Guillaume Belhomme, Le son du grisli

The Free Jazz Collective

On Birgit Ulher’s latest solo album, Matter Matters, she has recorded a bold and vital interaction with the world as it is. Which of course, in her hands, means a set of works that are alive and crucial, by alternating moments of discomfort with a sense of stability, creating a sound world that remains distinctly Ulher-ian, for lack of a better descriptor.

There is nothing sly or understated about the opener, “Traces.” Composed for trumpet, radio, speaker, objects, and tape, “Traces” uses as its source material measurements taken in the Chicago and Elbe rivers. Starting with source data for each river’s oxygen, nitrate, phosphate, and e. coli contents, Ulher assigned each of these a physical material to be recorded: marble, tins, wire whisks. Sounds and rests are dictated by the measurements, which represent the four “traces” of the title. The resulting tapes alone would be enough, possibly, to make a point, but Ulher’s does far more with the concept, her trumpet serving as both commentary and experiment, measuring the impact of a human’s impact on this aquatic scale.

“From Die Schachtel” is a composition by Christoph Schiller, with whom Ulher has an ongoing creative duo, derived from a set of text fragments, graphics, and other conceptual materials Ulher refers to for constructing the performance. Interestingly, the source of the text fragments is reporting from two 19th-century polar expeditions, which conceptually extends Ulher’s dialogue between herself and the external world. In this case, her trumpet interprets a farther past, a state of the world we can never return to—and may not desire to, at any rate. Like the writing of B.S. Johnson, the material the comprises “Die Schachtel” can be assembled in any direction, as the liner notes state, “The score collection presents a self-contained cosmos.” Ulher, a master of form and structure, performs splendidly, and the composition is intriguing enough one wonders what a set of three or five realizations might play like.

The final track, “Splitting 21,” utilizes both splitter and tape, two objects Ulher has previously used to great success. The composition was co-written and recorded with one of her regular collaborators, cellist Michael Maierhof. Opening with a set of bright, clear notes set against pops, crackles, and airy stops, “Splitting 21” is at times a disorienting listen, given that Ulher is perhaps an underrated player of silence. Her trumpet tone is majestic and bright throughout, but it’s her dramatic playing of rests that deepens this particular performance. I’ve often thought of Taylor Ho Bynum as a kind of heir of Ulher’s, but she’s a bit less reliant on motif building than he has typically been. However, they both play with a uniquely physical sensitivity to space. As “Splitting 21” ends with a brief, crisp whole tone, there is, as there often is with Ulher’s recordings, a definite feeling that a bridge has been erected between listener and performer. For despite being an avant-garde or experimental performer, Ulher is also entirely human, her concerns timely and true, and listening takes more than pressing play: it’s up to us to hear.

Lee Rice Epstein, The Free Jazz Collective